Pár napja megjelent Charles Gati véleménycikke a Népszavában, melyben Trump hatalomra kerülése apropóján a spanyol ajkúak deportálását vizionálja az USA-ból. Majd erről az ugródeszkáról ellendülve gyorsan megérkezik a történelmi német bűnök, a holokauszt emlegetéséhez, természetesen semmiképpen sem mulaszthatja el. De még ez is csak egy gondolatmenet, hiszen egy Magyarországról kiszabadult szabadszellem írásának célja nem is lehet más, mint megalázni jeles magyarokat, és jó nagyokat rúgni a magyar kultúrába.
A cikk magyaroknak szánt ciánpirulái ezek: 1. a népi írók, pl. Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Sinka István, Kodolányi János, Illyés Gyula, de akár Sértő Kálmán, Erdélyi József vagy Gulyás Pál, Féja Géza és a többiek „zavaros és káros mentalitást” képviseltek a magyar irodalomban; 2. szellemi vezérük, Németh László (1901–1975) is „kurucból labanccá, Moszkva szekértolójává” vált Szovjetunióban tett látogatása után (1959). És aki elhiszi, hogy Németh László utazásának bármi haszna lett az ország számára, annak felajánlja féláron a Lánchidat. Esetleg negyedáron – írja.
A Lánchíd eladása persze csak laza szellemesség, de van veleje: a közvagyon bőkezű osztogatásának hajlama. Emlékezzünk rá, hogy 2021 őszén Karácsony Gergely főpolgármester hivatalában is felbukkant a budapesti Városháza műemléképületének eladási szándéka. Netán a Lánchíd felemásra sikeredett felújítása is egy félárú privatizáció előkészítése lenne? És ha már itt tartunk: hogy is volt a Budapest Bank privatizációja, és a 700 000 dolláros házvásárlás, Mr. Charles?
Toby T. Gati (forrás: budapestforum.org)
Charles Gati, hiába él már hetven éve Amerikában, sosem szűnt meg belefolyni a magyar közéletbe. 1996-ban volt például egy Gati-ügy. Feleségével, Toby Gatival együtt bekerült az amerikai külügy látókörébe, mint az orosz külügyminisztériumnak és a magyar hírszerzésnek adatokat szolgáltató informátor. Mindketten a külügynek dolgoztak, Toby Gati, Charles felesége akkor a hírszerzésért és kutatásért felelős külügyi államtitkár-helyettes volt, ami külön pikánssá tette az ügyet. Persze moszkvai szekértoló ügynököknek nem nevezhetjük őket, mert az Németh László ugyebár, aki szovjetunióbeli utazása kapcsán is az amerikai–orosz kapcsolatokról, a nyugati módszer és a keleti lélek szintéziséről gondolkodott a kialakuló világcivilizációban. Ezt ma globalizmusnak hívjuk, és Németh László jövőbe látó zsenialitása kellett ahhoz, hogy erről már hetven évvel ezelőtt elgondolkodjon. Ámbár Charles szerint zavarosan és károsan.
Martin Walser (forrás: wikipedia.org)
De hol van már 1996, fátylat rá! Charles Gati immár lelkiismereti inkvizítorként hív tetemre a népi írók ellen, és figyelmeztet a holokauszt megbocsáthatatlanságára. A holokauszt-lelkiismeret kapcsán Németországban is volt egy nagy vita. Erről részletesen Csurka István: Németóra c. esszéjében lehet olvasni (Havi Magyar Fórum, 1999. febr.) A vita során Martin Walser (1927–2023), a német irodalom Thomas Mann (1875–1955) utáni írófejedeleme emelt szót a média és a holokausztipar által a németekre kényszerített kényszerített öngyalázás ellen, és azért, hogy bízzák végre a német lelkiismereti szabadságra a holokausztért érzett lelkifurdalást.
A Német Könyvkiadó és Könyvterjesztők 1998. évi Békedíjának átadó ünnepségén elmondott beszéde után az eperjesi születésű, de már a náci Szlovákiából elhurcolt Ignatz Bubis, a Németországi Zsidó Hitközségek Központi Tanácsának elnöke tévévitában kérte számon a tűrhetetlen morális lázadást. Walser helytállt a csatában, kimondta, hogy „a németek mai nemzedékére rá van kényszerítve a bűntudat, a birodalmi bűnösség felszínessége, és ez ma már érdektelenségbe fullad. Cenzúra és elnyomás lesz belőle” – írja Csurka a Németórában .
Walser nemcsak azért juthat eszünkbe, mert óriási író, a 79-es (!) megírt Kényszervirágzás regénye a 21. századi Buddenbrook-ház, amelyben a még fellelhető német, európai szellemű nagypolgárság életébe kaphatunk betekintést. Hanem azért is, mert Mr. Gati közéletben viselt szerepe erősen hasonlít Ehrl-König, az irodalomkritikus viselkedéséhez Walsernek az „ Egy kritikus halála ” című regényéből. Ehrl-König, a sztárkritikus tévéműsorában rendszeresen porig alázza a német írókat, pocskondiázza műveiket. Eltűnésekor tehát biztosra veszik, hogy utolsó kivégzettje, Hans Lach a gyilkosa, akit le is tartóztatnak. Végül persze kiderül, hogy Ehrl-König (akinek a neve is írói sziporka, az ehrlich becsületest jelent, de Goethe és Schubert Erlkönigje, a Rémkirály is visszacseng a névből) csak elvonult egy időre, és pont nem érdekli, hogy manírja miatt a különben nagyszerű német író, akit műsorában is földbe döngölt, hónapokat tölt börtönben.
Charles Gatinak nincs könnyű dolga velünk. Emitt egy Walser szégyeníti meg a holokauszt üzletszerű emlegetését, amott, a Gati-gate-ben (lásd Magyar Fórum 1996. nov. 21.) egy Waller nevű amerikai külügyi vezető lett botlató köve. El-elbukik hát a szabad szellemek vándorútján, de még van valamennyi ideje. Esetleg tehetne valami jót, mondjuk egy alapítványt a kevés pénzből élő, jelenkori népi írók javára.
Kiemelt képünkön: Charles Gati (forrás: aspenintitutece.org)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
