Zoltán története 2009-re nyúlik vissza, amikor családi okok miatt félbeszakította gépészmérnöki tanulmányait, és egy multicégnél kezdett dolgozni. A gyors karrierépítés és a sikeres munkahelyi teljesítmény ellenére egy súlyos problémával kellett szembenéznie: munkáltatói nem biztosítottak megfelelő eszközöket a munkavégzéshez. Az emelőberendezések hiánya miatt gyakran kellett 40–50 kg-os terheket emelnie, amelyek hosszú távon súlyos gerincproblémákhoz vezettek.
A kezdeti problémák 2015-ben értek el egy csúcspontra, amikor a munkahelyi környezet miatt kialakult gerincsérv következtében Zoltán orvosi tilalmat kapott a 10 kg-nál nehezebb terhek emelésére. Ennek ellenére a munkahelyi elvárásokat és a termelési feladatokat folyamatosan növelték, ami újabb egészségügyi problémákat okozott, például ínhüvelygyulladást és derékfájdalmat. Zoltán többször is táppénzre kényszerült, de a fájdalmai nem múltak el, sőt, egyre súlyosbodtak.
Zoltánnak nemcsak a fizikai fájdalmakkal kellett megküzdenie, hanem a munkáltatókkal is, akik nem biztosították számára a megfelelő munkakörnyezetet, sőt, egy idő után fegyelmi eljárással fenyegették meg, ha nem végezte el a számára tiltott munkákat is. A 10 kg-os súlykorlátozást figyelmen kívül hagyva, Zoltán újra és újra kénytelen volt olyan feladatokat elvégezni, amelyek súlyosan megviselték egészségét.
A helyzet végül legutóbbi magyarországi munkahelyén, egy veszprémi multinacionális cégnél vált kritikussá. Az utolsó munkahelyi napján három lehetőséget kínáltak fel számára: fizetéscsökkentés, közös megegyezés általi felmondás, vagy egyoldalú felmondás.
Zoltán számára a közös megegyezés tűnt az egyetlen járható útnak, mivel a másik két lehetőség egészségügyi állapotát tovább súlyosbította volna. Ezenkívül azonban jogi kérdések is felmerültek, különösen a kötelező túlórák és a pihenőidők figyelmen kívül hagyása kapcsán.
Az eset rávilágít arra, hogy a cégeknek felelősségük van abban, hogy tisztességes munkakörnyezetet biztosítsanak, és hogy a munkavállalók egészsége ne szenvedjen kárt a munkahelyi körülmények miatt. A történet nemcsak egy személyes küzdelmet, hanem egy szélesebb körű problémát is felvet, amely a munkavállalói jogok védelmét és a munkáltatói felelősséget érinti.
A kálvária Hollandiában folytatódott
Zoltán ezek után 2023 augusztusában egy holland munkaerő-közvetítő cég közreműködésével a németalföldi országban kezdett dolgozni, ahol egy sor rendkívül negatív tapasztalatot szerzett. Miután aláírt egy munkaszerződést, melyben részletesen szerepeltek a fix órabérek és juttatások, hamarosan észrevette, hogy valami nincs rendben. A szerződésben biztosított szabadságok, melyek a fizetéséből lettek levonva, egyre inkább elérhetetlennek tűntek. Az általa kivett szabadságok után a cég nem biztosította a megfelelő egyenleget, és hiába kérdezett rá többször is, nem kapott választ arra, hogy mi történt a több mint 90 elveszett órával.
A problémák azonban nem álltak meg a szabadságok eltűnésénél. A munkavállalót, annak ellenére, hogy már előre jelezte, hogy orvosi tiltással rendelkezik, a vegyi üzemekben végzett munkavégzésre kényszerítették.
„Ha nem vállalod, nincs munka” – szólt a cég fenyegetése.
Az alkalmazott – mivel komoly pénzügyi tartozásai voltak, többek között egy banki adóssággal küzdött – nem tudott mást tenni. A munkáltatója által biztosított munkakörülmények nemcsak, hogy kockázatot jelentettek az egészségére, de a fizetéséből levont horribilis szállás- és autóbérleti díjak miatt jelentősen csökkent a keresete, és a nyugdíjjárulékok is aggasztóan alacsonynak tűntek.
Zoltán történetének egyik legtragikusabb fejezete, hogy egy vegyipari üzem tartályparkjában dolgozott, ahol a munkakörnyezet folyamatosan rontotta az egészségét. A munkát biztonságos környezetben kellene végezni, de a munkáltató figyelmen kívül hagyta az alkalmazottak egészségügyi szükségleteit. Ennek következményeképp a férfi tüdőgyulladást kapott, és három munkanap után már lázas állapotban kellett dolgoznia. A munkáltatói hozzáállás, mely szerint a betegséget nem ismerik el, valamint a figyelmen kívül hagyott orvosi előírások az alkalmazottat fizikailag és mentálisan is tönkretették.
A munkavállaló továbbá jelezte, hogy folyamatos ínhüvelygyulladással küzd, és kérte a munkáltatót, hogy ne dolgoztassák hidegben, mivel állapota súlyosbodhat. Ennek ellenére a cég elvárta, hogy folytassa a munkát, és a biztonságos munkavégzéshez szükséges intézkedéseket figyelmen kívül hagyták. Mindezek mellett a munkavállaló nem kapott megfelelő orvosi ellátást, és három napig könyörgött, hogy elérhesse orvosát, de végül az orvosi segítség is késlekedett.
Teljesen tönkrement
Teljesen eladósodott, és mostanra több mint 400 000 forintnyi adóssága halmozódott fel, amit képtelen kifizetni. Ehhez hozzájárul a folyamatos egészségügyi problémák sora. Anyagi helyzete egyre reménytelenebbé válik, a férfi kétségbeesetten kéri a segítséget, hogy kiutat találjon ebből a szorult helyzetből.
A mindenkire vonatkozó tanulságokon túl azért is tartottuk fontosnak, hogy bemutassuk Zoltán történetét, hogy aki úgy gondolja, támogatni tudná őt nehéz helyzetében, az meg tudja tenni. Zoltán elérhetőségei és számlaszáma a szerkesztőségben, érdeklődni a [email protected] e-mail címen lehet.
(Képünk illusztráció – manutan.hu)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
