A Die Welt német napilap 2025. március 12-én megjelent cikke, amelynek címe „Vor Koalitionsverhandlungen: Wahlrecht für alle, die langfristig hier leben – unabhängig von Staatsbürgerschaft” („A koalíciós tárgyalások előtt: Választójog mindenkinek, aki hosszú távon itt él – állampolgárságtól függetlenül”), komoly vihart kavart Németországban.
A cikk szerint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) egyes politikusai olyan radikális ötlettel álltak elő, amely választójogot adna a nem német állampolgároknak, amennyiben huzamosabb ideje az országban élnek. Ez a javaslat nemcsak az SPD felelőtlen hozzáállását mutatja, hanem Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökének terveit is próbára teszi.
A Die Welt cikke azt állítja, hogy az SPD migrációs politikusai kész tényként kezelik az állampolgársággal nem rendelkezők választójogának ötletét, sőt az állampolgárság megszerzésének „automatizmusát” is felvetik. Ez a gondolat azonban távol áll a józan észtől, hiszen az állampolgárság – és az ahhoz kötött társadalmi jogok – évszázadok óta a nemzeti hovatartozás alapkövét jelentik. Az SPD hivatalos dokumentumai, például a 2024-es migrációról szóló szakpolitikai tanulmánya vagy a 2025-ös választási programja, nem említenek ilyesmit, ami csak tovább mélyíti a gyanút: a párt vagy képtelen egységes álláspontot kialakítani, vagy szándékosan homályban tartja valódi szándékait.
Az SPD láthatóan a szakképzett bevándorlók tömeges fogadására (évi 500 000 munkavállaló) és az integráció látszatintézkedéseire koncentrál, miközben a választójog kiterjesztésének ötlete akár szándékos provokáció is lehet.
Ez a megközelítés nemcsak a német identitás iránti érzéketlenségről tanúskodik, hanem arról is, hogy az SPD kész feláldozni a nemzeti érdekeket a rövid távú politikai nyereség oltárán.
Friedrich Merz, a CDU elnöke elméletileg a konzervatív értékek és a gazdasági stabilitás bajnoka szeretne lenni, ám az SPD állítólagos javaslata kínos helyzetbe hozza.
Merz számára ez a fejlemény egyszerre lehetőség és csapda, de a CDU eddigi teljesítménye alapján kétséges, hogy képes-e határozottan kiaknázni a helyzetet. Ha az SPD valóban ilyen felelőtlen javaslattal állna elő, Merz könnyedén a nemzeti szuverenitás védelmezőjeként léphetne fel. A német választók jelentős része felháborítónak találná, hogy a választójogokat azokra is kiterjesszék, akik nem tartoznak a német nemzethez. Merz azonban eddig nem bizonyította, hogy képes lenne ezt az érzelmet hatékonyan csatornázni; a CDU langyos kommunikációja gyakran elszalasztja az ilyen lehetőségeket.
A nagyobb probléma, hogy Merz és a CDU láthatóan képtelenek kilépni a koalíciós kényszer árnyékából.
A német politikai berendezkedés jellegéből adódóan az SPD-vel való koalíció nem zárható ki, ugyanakkor egy ilyen ügyben a CDU-nak egyértelmű és kemény ellenállást kellene tanúsítania. Ezzel szemben a párt belső széthúzása és Merz ingatag irányítása arra enged következtetni, hogy egy koalíciós egyeztetés során gyorsan engednének az SPD nyomásának. Az Alternatíva Németországért (AfD) fenyegető jelenléte pedig még jobban megnehezíti Merz dolgát: ha nem lép fel elég határozottan, a jobboldali választók végérvényesen hátat fordíthatnak neki.
Merz célja, hogy a CDU-t megkülönböztesse az SPD-től és az AfD-től, miközben kormányképes erőként mutatkozik, de eddigi teljesítménye inkább tanácstalanságot és erélytelenséget mutat. Az SPD javaslata – akár valós, akár nem – próbára teheti Merz eltökéltségét, ám a CDU koalíciós alkukban mutatott gyengesége aligha kecsegtet sikerrel.
Az AfD, amely következetesen a nemzeti érdekek védelmét hangsúlyozza, természetesen hevesen elutasítaná a Welt cikkében felvetett ötletet.
A párt számára az állampolgársággal nem rendelkezők választójoga nemcsak politikai felelőtlenség, hanem a német identitás elleni támadás. Az AfD érvelése világos: a politikai részvétel joga kizárólag azokat illeti meg, akik a nemzet részei, nem pedig azokat, akik csupán itt élnek.
Az AfD joggal vádolhatná az SPD-t azzal, hogy a választójog kiterjesztésével a bevándorlókat akarja politikai bázisává tenni, ezzel hosszú távon ásva alá Németország kulturális és demográfiai egységét. Ez a lépés az „elnémettelenedés” rémképét idézi fel, amit az AfD régóta hangoztat – és amit az SPD felelőtlen politikája most látszik igazolni.
Merz és a CDU tehetetlensége az AfD számára ajándék. Ha Merz nem lép fel kellő határozottsággal, az AfD jogosan állíthatja, hogy a CDU csupán az ő politikájuk halvány másolata, miközben képtelen valódi ellenállást tanúsítani az SPD-vel szemben. Ha pedig Merz kompromisszumot keres, az AfD ezt gyengeségként tálalhatja, tovább erősítve pozícióját a nemzeti érdekek védelmezőjeként.
Az AfD számára a Welt cikke bizonyítékot adhat arra, hogy a fősodratú pártok fokozatosan feladják a német nemzet értékeit. Ez a narratíva különösen a keleti tartományokban találhat visszhangra, ahol a párt támogatottsága amúgy is jelentős.
A Die Welt cikke, leleplezi a szociáldemokraták felelőtlen és a nemzeti érdekeket semmibe vevő hozzáállását. Friedrich Merz számára ez a helyzet elméletileg esélyt kínálhatna a CDU nemzeti elkötelezettségének bizonyítására, ám a párt koalíciós alkukban mutatott gyengesége és Merz határozatlansága kétségessé teszi, hogy képes lesz-e élni ezzel. Az AfD eközben jogosan emelheti fel szavát a német identitás védelmében, kihasználva az SPD ostobaságát és a CDU tehetetlenségét. A végső kérdés az, hogy Merz és a CDU vajon felébred-e végre, vagy tovább sodródik a koalíciós bénultság és a nemzeti érdekek feladása között.
Tormay László
(A Die Welt nyomán)
Kiemelt kép: picture alliance/dpa | Kay Nietfeld
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
