Miközben az Egyesült Államok az újraválasztott Donald Trump kormányzása alatt igyekszik megőrizni világhatalmi helyzetét, nagy figyelmet kap egyes fontos diplomáciai tisztségek betöltése. A Magyarországra kinevezett ügyvivő, Robert Palladino feladatai, valamint a lehetséges következő amerikai nagykövet személye körüli találgatások jól példázzák, milyen nehéz összhangot teremteni a nemzeti érdekek és a személyes meggyőződések között a külpolitika irányításakor.
Robert Palladino, a tapasztalt hivatásos diplomata 2025. március 7-től látja el a magyarországi ügyvivői teendőket. Hosszú külügyi szolgálata – köztük Donald Trump első elnöksége alatt betöltött befolyásos pozíciói – biztos kezet ígérnek ebben az átmeneti időszakban. Pályafutása alapján nem köthető egyértelműen semmilyen csoporthoz vagy eszmerendszerhez, ami arra utal, hogy pragmatikus megfontolások vezetik, nem pedig személyes vagy ideológiai érdekek. Ez a pártatlanság szilárd alapot teremt az amerikai–magyar kapcsolatok rendezésére és erősítésére, ahol a magyar érdek – például a gazdasági együttműködés erősítése terén – hatékonyabban képviselhető.
David Pressman távozásával 2025 januárjában megüresedett a nagyköveti poszt, ami élénk találgatásokat indított el.
A lehetséges utódokkal kapcsolatban olyan nevek merültek fel, mint Nancy Brinker vagy David Cornstein, de koruk és jelenlegi elfoglaltságaik miatt nem tűnnek igazán esélyes jelölteknek. Bryan E. Leib azonban egyre inkább előtérbe kerül. Az Alapjogokért Központ vezető kutatója és egykori floridai képviselőjelölt 2025. március 4-én fontos diplomáciai látogatást tett Budapesten. Találkozott magyar politikai vezetőkkel, köztük Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszterrel és Magyar Leventével, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettesével, hogy az amerikai beruházásokról és a turizmus élénkítéséről tárgyaljon.
Leib budapesti látogatása nem csupán diplomáciai esemény volt; a konzervatív média, például a Hungarian Conservative és X-posztok szerint ez egyértelmű lobbizás a nagyköveti posztért.
Leib maga is üdvözölte Palladino kinevezését egy X-bejegyzésben, hangsúlyozva az amerikai–magyar kapcsolatok erősítését, ami támogatói szerint stratégiai lépés lehet jelöltségének előmozdítására. A látogatás és a médiafigyelem arra utal, hogy Leib aktívan építi kapcsolatát a magyar kormánnyal, miközben amerikai konzervatív körökben népszerűsíti alkalmasságát.
A nagykövetjelölt politikai elkötelezettségét alátámasztják a konzervatív médiában tett megszólalásai, valamint nemzetközi lapokban megjelent írásai, amelyek összhangban állnak Trump Woke-ellenes álláspontjával. Ugyanakkor nyíltan Izrael-párti nézetei – amelyeket egy 2023-as LinkedIn-bejegyzésben is kiemelt – és családi gyökerei az Izraelhez kötődő mozgalomban bonyolítják a helyzetet.
„Büszke cionista vagyok! Mi az a cionista, kérdezed? A cionista olyan ember, aki hisz abban, hogy a zsidó népnek joga van az önrendelkezéshez ősi hazánkban. A cionista olyan ember, aki támogatja Izrael népét és földjét.”
Leib Izrael iránti elkötelezettsége – amely olyan szervezetekkel való kapcsolatában mutatkozik meg, mint a Jewish National Fund (Zsidó Nemzeti Alap) – összecsenghet Orbán Viktor Izrael-párti külpolitikájával. Kérdés azonban, hogy képes-e kizárólag az amerikai érdekeket szem előtt tartani. A The Federalist 2025 februárjában arra figyelmeztetett: „a nagyköveteknek az amerikai önállóságot kell mindenek elé helyezniük, különösen Európában, ahol a NATO egysége létfontosságú.” Leib Izrael-központú nézetei veszélyeztethetik, hogy figyelmét képes legyen az amerikai–magyar kapcsolatokra összpontosítani, főként azon nemzeti érzelmű amerikaiak és magyarok szemében, akik a nemzeti önállóságot minden külföldi elköteleződés elé helyezik.
Ezzel szemben Palladino mentesnek tűnik az ilyen ideológiai tehertől. Míg Leibnél a személyes meggyőződések erősen befolyásolhatják külpolitikai döntéseit, Palladino pártatlansága kiemelkedő, amely kulcsfontosságú a világ geopolitikai színpadán, ahol a diplomáciai szerepekben nélkülözhetetlen az elfogulatlanság. Ez a különbség világosan jelzi, hogy Palladino alkalmasabb egy olyan feladatra, ahol a pragmatikus diplomácia áll az első helyen, míg Leib hitéből fakadó elkötelezettsége gyengítheti diplomáciai eredményességét.
Az amerikai jobboldali sajtó egyre inkább hangsúlyozza, hogy a diplomáciának felül kell kerekednie az egyéni hitvallásokon.
A The American Conservative 2025 januárjában így fogalmazott: „a külpolitikának túl kell lépnie a személyes eszméken.” Ez a gondolat a magyar hagyományokat tisztelő olvasók körében is visszhangra találhat, finoman kétségbe vonva Leib alkalmasságát, anélkül hogy teljes mértékben elutasítaná konzervatív elkötelezettségét.
Mialatt a Trump-adminisztráció nekilát második ciklusának, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének kiválasztása próbára teszi külpolitikai céljait. Miközben Palladino tárgyilagossága megnyugtató alapot teremthet a kétoldalú kapcsolatok rendezésére és erősítésére, addig Leib jelöltsége a személyes meggyőződés és a hivatali felelősség közötti ellentét lehetőségét hordozza magában.
Tormay László
Kiemelt kép: Bryan Leib/Facebook
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
