2025-ben az Egyesült Államokban ismét kiélezett vita zajlik a születési jogon járó állampolgárságról, vagyis arról a szabályról, amely szerint mindenki, aki az ország területén születik, automatikusan állampolgárrá válik. Ez a gyakorlat, amely az amerikai jog részét képezi, régóta megosztja a közvéleményt. Egyes vélemények szerint ez a rendszer aggályokat vet fel a nemzeti identitás, a szuverenitás és a társadalmi egység szempontjából.
Az Egyesült Államokban ez a szabály a 14. alkotmánymódosításból ered, amelyet 1866-ban, a polgárháború után fogadtak el, hogy a felszabadított rabszolgák állampolgárságot kapjanak. A ius soli – vagyis a születés helyén alapuló jog – elve szerint minden, az ország területén született személy állampolgár, függetlenül szülei jogi státuszától. Később ez a szabály a bevándorlók gyermekeire is kiterjedt, még akkor is, ha a szülők illegálisan tartózkodtak az országban. 2025-ben Donald Trump kormányzata újra napirendre tűzte a kérdést, azt állítva, hogy ez a politika serkenti az illegális bevándorlást és kihívásokat jelent a nemzeti egység szempontjából.
Ezzel szemben sok európai ország – köztük Magyarország – a ius sanguinis, azaz a vérségi jog elve alapján határozza meg az állampolgárságot, amely a szülőkhöz és a kulturális gyökerekhez köti a jogokat. Hasonló rendszert alkalmaz Japán is, hogy megőrizze társadalmi és kulturális egységét. Ezek az országok – például Magyarország, ahol az állampolgárság az ősökön keresztül öröklődik – élesen különböznek az amerikai modelltől, amely jól példázza az állampolgárság eltérő felfogásait a világban.
Az amerikai patrióták szerint az állampolgárság nem csupán papír kérdése, hanem szorosan összefügg a nemzeti identitással és a kulturális örökséggel. A születés helyének jogán alapuló állampolgárságot ellenzők több problémát is felvetnek.
Az egyik a népesedési hatás: a laza határvédelem és a szociális juttatások miatt terjed a „születési turizmus”, amikor külföldiek azért utaznak Amerikába, hogy gyermekük ott szülessen, így állampolgárságot szerezzenek neki. Emellett a társadalmi egység kérdése is felmerül, hiszen ha olyanok kapnak állampolgárságot, akiknek nincs kapcsolatuk az ország történelmével vagy kultúrájával, az negatív hatásokkal járhat a közösség összetartásával kapcsolatban. Végül az erőforrások túlterhelése is problémát jelent, mivel az egészségügy, oktatás és más közszolgáltatások fokozott igénybevétele kivált a régóta ott élőket érinti hátrányosan. Ezek az érvek arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távú kockázatokat hordoz.
2025-ben a Trump-kormány konkrét reformokat javasol. Eszerint kizárólag azok a gyermekek kapnának állampolgárságot, akiknek legalább az egyik szülője amerikai állampolgár vagy legális lakos, az illegális bevándorlók gyermekeit pedig kizárnák az állampolgárság születési jogon való megszerzésének lehetőségéből.
Továbbá az állampolgárságot az ország nyelvének és történelmének ismeretéhez kötnék, valamint szigorúbb határvédelmet vezetnének be a visszaélések megakadályozására. E javaslatok az állampolgárságot a születési hely helyett a családi kötelékekhez és a nemzet iránti lojalitáshoz kötnék. Ezzel szemben a születési jog támogatói azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi rendszer az egyenlőséget és a befogadást szolgálja.
Az amerikai vita a születési jog eredeti célja: az egyenlőség előmozdítása, valamint a globalizáció és a bevándorlás mai kihívásai közötti feszültségre világít rá.
A reformok célja, hogy az állampolgárság a haza iránti hűségre és a közös múltból fakadó erős nemzeti identitásra épüljön, ne csak a születés helyére.
Összegzésképpen, az Egyesült Államokban 2025-ben a születési jogon járó állampolgárságról szóló vita nem csupán jogi, hanem a nemzeti identitás és szuverenitás mélyebb kérdéseit érinti. Az ellenzők szerint a jelenlegi szabályozás túlterheli az országot és lazítja a kulturális kohéziót, míg a támogatók az egyenlőséget és befogadó szemlélet fontosságát emelik ki.
Tormay László
Kiemelt kép: Brandon Bell/Getty Images
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
