Donald Trump szerint „az Európai Uniót azért hozták létre, hogy csesztessék az Egyesült Államokat.” (X, 2025.02.26.) Az EU valóban azért alakult meg 1993-ban, hogy az USA gazdasági versenytársává váljon, jelentősen túllépve az Európai Szén- és Acélközösség (1951) kezdeti célkitűzésein, amely eredetileg egy antikommunista gazdasági blokk volt Nyugat-Európa katonai képességének erősítésére a földrész keleti felét megszállva tartó szovjet csapatokkal szemben. Ebben az értelemben az USA támogatta ezt a gazdasági erőfeszítést a hidegháború éveiben a „szabad világra” nézve geopolitikai fenyegetésnek számító Szovjetunió ellenében. A Szovjetunió összeomlása után az amerikaiak uralták a világot, és az EU-t a saját hatalmukat kiterjesztő vazallus blokknak tekintették. G. I. véleménycikke.
Kína felemelkedése mindent megváltoztat. A 21. század világa az amerikai és a kínai hatalmi tömb közötti rivalizálás színtere lesz, és a teljes hanyatlásban lévő Amerika időt akar nyerni azzal, hogy gazdaságilag tönkreteszi Európát. Trump számára Európa egy olyan versenytárs, amelyet egyszerűen ki kell iktatni. Ahelyett, hogy ezt a nagy történelmi kihívást lehetőségként értékelnék Európa (Amerikától való) függetlenedéséhez és önálló hatalmi tényezőként való önaffirmációjához, Trump győzelme óta az ún. európai szuverenisták hangos amerikai nacionalistákká váltak, tapsolva minden amerikai támadásnak kontinensünk ellen, beleértve a katonai fenyegetéseket is, és nem törődve a várható csapásokkal, amelyek az európai dolgozókat fogják sújtani az amerikai vámháború miatt. „Amikor azt látom, hogy Sarah Knafo és Jordan Bardella hétfőn Muskot és Trumpot csodálja, másnap pedig a gazdáink sorsa miatt sír, azt mélységesen illetlennek tartom. Az az amerikai kormányzat, amelyet dicsérnek, éppen az, amelyik bajba akarja sodorni a mezőgazdaságunkat és az iparunkat.” Ezt Aurore Lalucq francia közgazdász és szocdem EP-lépviselő mondja, és (sajnos) igaza van.
Trump protekcionista „nagypolitikát” művel, amely objektíve ellenséges az EU-val szemben, hogy megpróbálja szétzilálni vagy legalábbis politikailag meggyengíteni, és így egyenként diktálhassa a gazdasági és kereskedelmi feltételeit az európai államoknak. Ez sokkolta az európai vezetőket, de a megosztottság nem erő, és úgy tűnik, Trump elsajátította ezt az elemi taktikai koncepciót. Nyilvánvalóan a világ (névleges) GDP-jének 26 százalékát adó USA és bármelyik EU-tagállam közötti kétoldalú tárgyaláson egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy melyikük a domináns fél. Az Európai Unióval szemben azonban, amely a világ GDP-jének 18 százalékát adja, az erőpolitika sokkal kevésbé működik az amerikaiak számára, akik fel akarják számolni a maradék ipari kapacitásunkat, gazdaságilag ki akarnak minket törölni a világból, és meg akarnak mérgezni minket a borzalmas élelmiszerselejtjükkel. Már most katasztrofális helyzetbe hoztak minket azzal, hogy felrobbantották az Északi Áramlatot, hogy eladhassák nekünk a túlárazott cseppfolyósított gázukat.
Az EU nem számított arra, hogy Amerika frontális háborút indít ellene, arra is készen, hogy különbékét kössön Oroszországgal. Az Európai Uniót Amerika csak közvetett befolyásoló vektorként támogatta Oroszországgal szemben, és most mindenképpen meg akar akadályozni egy olyan kontinentális egyesülési folyamatot, amelyet két világháborúval már megakadályozott, legutóbb azzal, hogy Sztálint és a Szovjetuniót támogatta a fasiszta Európa ellen. Trump a maga kis Jaltáját akarja nekünk adni, de Roosevelt stratégiai intelligenciája nélkül. Ráadásul zsigerileg annyira ellenséges Európával szemben, hogy inkább a kínaiaknak, az USA legközvetlenebb és legellenségesebb versenytársainak kedvez, akikre csak 10 százalékos vámot vetett ki. Az Amerikától való eltávolodás immár közegészségügyi kérdés, és ez az egyik feltétele annak, hogy Európa feltámadjon poraiból.
Trump gazdaságilag szenilis. Vámpolitikája az infláció robbanását fogja okozni az országában és recessziót fog előidézni világszerte, beleértve az USA-t is, anélkül hogy sikerülne újraiparosítania azt. Amerika ugyanis többé már nem termelői, hanem fogyasztói gazdaság. Amikor az amerikai középosztály a saját bőrén fogja megérezni, hogy mennyibe kerül egy ilyen politika, amely annyira ellentétes az amerikai gazdaság természetével, akkor ennek érezhető lesz a választási visszhangja. Ráadásul Trump feldúlta az amerikai részvénypiacot is, három hét alatt 5000 milliárd dolláros értékvesztést okozva. (U.S. stock market loses $5 trillion in value in three weeks, cnbc.com, 2025.03.14.) Márpedig az USA-ban az S&P500 forgalmának 40 százalékát a középosztálybeli kisrészvényesek befektetései teszik ki, akik nem fognak örülni annak, hogy Trump gazdasági ámokfutása nyomán a részvényeik értéke csökken, annak pedig még kevésbé, hogy az infláció az egekbe szökik.
Nemzetközi szinten már most is vannak jelei annak, hogy Trump stratégiája bumeránghatást vált ki. Gazdasági éceszgéberénél, Elon Musknál kezd leesni a tantusz, hogy ennek rossz vége lesz, és az amerikai vámintézkedések „azonnali reakciót” eredményeznek a célországok részéről. (Elon Musk’s Tesla says it could be targeted by retaliatory tariffs, cnn.com, 2025.03.13.) A márka tőzsdei értéke december óta több mint a felével csökkent, legalább 800 milliárd dolláros veszteséget okozva a korábban egyébként jelentősen túlárazott (vagyis felülértékelt) Tesla-részvényeknek, egyrészt a Musk politikai szerepvállalása és Trumphoz fűződő kapcsolata nyomán bekövetkező bizalomvesztés, másrészt a kínai BYD elektromos autó támasztotta erős piaci konkurencia miatt. Így januárban 45 százalékkal kevesebb Tesla talált gazdára az európai és a kínai piacon is. (What’s gone wrong at Musk’s Tesla? Share price has plunged – and could fall further, sky.com, 2025.03.10.)
Kanadában, amelyet Trump gazdasági szankciókkal és akár annektálással is fenyeget, már formálódik az amerikai termékek bojkottja. Még az EU notóriusan atlantista vezetői körében is – Trump leghűségesebb csatlósai, például Meloni és Orbán kivételével – növekszik a megdöbbenés és a neheztelés minden egyes amerikai provokáció nyomán, magánál az opportunista Ursula von der Leyennél is, aki az egyre inkább Amerika-ellenes európai közvéleménnyel szembesülve „határozott választ” ígért Washingtonnak. Így aztán az Európai Bizottság közzétett egy 99 oldalas listát azokról az amerikai termékekről, amelyek „megtorló” vámoknak lehetnek kitéve, főleg a hús, a baromfi, a gyümölcsök és zöldségek, az alkoholos italok, de olyan ikonikus amerikai árucikkek is, mint a rágógumi, a farmernadrág és a Harley-Davidson. (On the EU’s tariff hit list: American chicken wings, motorbikes and … women’s négligées?, politico.eu, 2025.03.12.)
„Donald Trump fokozza az általa kirobbantott kereskedelmi háborút. Franciaország továbbra is eltökélt abban, hogy az Európai Bizottsággal és partnereinkkel együtt visszavágjon. Nem engedünk a fenyegetéseknek, és mindig megvédjük az érdekeinket”, írja Laurent Saint-Martin francia külkereskedelmi miniszter (X, 2025.03.13.) A paródia kategóriájába tartozik és ismét csak az amerikaiak közmondásos pofátlanságát illusztrálja, hogy az USA, miután el akarta tőle rabolni Grönlandot, most éppen Dániától (és más európai országoktól) koldul segítséget a tojás hazai árszintjének letörése és az ellátás zavartalanságának biztosítása érdekében. Elnöksége első napján Trump a tojás árának csökkenését ígérte, de februárban az árak 59 százalékkal nőttek. (How many eggs can you send? U.S. asks countries to help lower soaring prices, reuters.com, 2025.03.14.) Nem csoda, hogy a kezdeti csodaváró hangulat elmúltával immár az amerikaiak 57 százaléka elégedetlen a gazdaságpolitikájával. (La stratégie tarifaire de Trump aura-t-elle un coût politique?, radio-canada.ca, 2025.03.14.)
Úgy tűnik, az amerikai elnök éppen most ássa alá az USA globális befolyásában oly fontos szerepet játszó amerikai soft powert. Ebben mindenképpen sikeres lesz – de valószínűleg csak ebben.
G.I.
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
