Varga Zsolt: Igazságos-e a magyar nyugdíj?

A Magyar Jelen Kiútkereső című rovatában Varga Zsolt nyugdíjszakértő teszi fel a kérdést: igazságos-e a magyar nyugdíj? Írását változtatások nélkül közöljük.

Nem igazságtalan. Vannak azonban elemei,  amelyek változtatásra, még inkább javításra szorulnak. Hozzáteszem: olyan korrekciókra, amelyek a magyar emberek meghatározó többségének – mások érdeksérelme nélkül – a javát szolgálják és akár a társadalom egészének egyetértésével találkoznak.

A magyar nyugdíjrendszer felosztó-kirovó módon működik. Vagyis az aktív munkavállalóktól jövedelemarányosan levont nyugdíjjárulék a költségvetésből visszaosztásra kerül a nyugdíjasok között. Minél több a foglalkoztatott magyar, minél többet keresnek és fizetnek magasabb járulékot, annál jobb a nyugdíjkassza helyzete, így lesz meg a költségvetési egyensúly. Fontos, hogy a járulékbefizetésekből biztonsággal fizesse az állam a magyar nyugdíjasokat.

A rendszer alapvetően normálisan működik: a nyugdíjra jogosultság alapja a járulékfizetés és a járulékfizetésen alapuló legalább 20 év (méltányosság alapján minimum 15 év) szolgálati idő. Bosszankodom azon, hogy a magyar művészvilág több ismert arca panaszkodik, hogy milyen alacsony a nyugdíja, de azt nem mondják el, hogy miért. Éppen azért, mert alig fizettek nyugdíjjárulékot, miközben brutálisan sok pénzt kerestek. Egyszóval az az igazságos, ha több járulékfizetéssel magasabb nyugdíj jár, a gyarapodó és elismert szolgálati idő pedig tovább növeli a megérdemelt öregségi nyugdíjat.

Aggályos viszont, hogy az öregségi nyugdíjminimum összege régóta 28 500 Ft. Ez mindenképpen korrekcióra szorul, ráadásul számos más fontos társadalombiztosítási ellátást is befolyásol. Indokolt és tartható 50 ezer forint  összegben meghatározni a minimumot, sőt – a nyugdíjminimum feletti összegeket – sávosan, differenciáltan, felfelé progresszívan csökkenő mértékben utánkövetni.

A sokat emlegetett egyéni nyugdíjszámla – amelyet az emberek inkább kamatozó bankfolyószámlás megtakarításra hasonlatosnak gondolnak – nincs. Az állami felosztó-kirovó rendszerben nem kivitelezhető, a magánbiztosítási alapon működő önkéntes megtakarítási, piaci alapon működő pénzügyi rendszernek már része.

Ugyanakkor mégis van mindenkinek nyugdíjszámlája, hiszen a befizetett járulékokat (a szolgálati időkkel) a nyugdíjbiztosítási hatóságok, a Magyar Államkincstár és a NAV rendkívül precízen nyilvántartja. A jogosultaknak inkább a munkáltatókon érdemes a szemüket  tartani és nem az államon. Ezért vezette be az állam – nagyon helyesen – a már közismert adategyeztetési eljárást.

Miként lehet igazságosabbá tenni a magyar nyugdíjrendszert?

Először is a 13. havi nyugdíj átalakításával: magyarul egységessé tételével. A 13. havi nyugdíj nem a járulékbefizetésen alapuló juttatás, hanem a magyar központi költségvetés – a magyar állam – megbecsülő jutalma minden adófizető pénzéből. Ezért az az indokolt és igazságos, ha minden magyar nyugdíjas és hozzátartozói (nyugdíjszerű) ellátást kapó ember alanyi jogon egyforma juttatásban részesüljön. Ez a 2024. évi számítások alapján (a nyugdíjkiadások költségvetési egyensúlyának megőrzésével) 250 ezer forint lehetne személyenként 2026-ban.

A változás a nyugdíjasok tömegének jelentene örömöt. A jómódú nyugdíjasok, kiemelten magas nyugdíjuk mellett  megértenék és elfogadnák az új szabályzókat; nekik kevesebb, a kis nyugdíjasoknak több jutna a 13. havi  egyforma összegű többlettámogatásból. Ez így tisztességes és így éri el a célját.

Érdemes volna megfontolni, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetése átkerüljön februárról közepéről december közepére; karácsony előtt jókor jönne és nagyobb örömöt okozna a nyugdíjasoknak.

Másik fontos változást a Férfi 40 bevezetése jelentené. A Nők 40 kedvezményhez hasonlóan – amely gyermekek szülése és nevelése nélkül is ad kisebb kedvezményt  az öregségi nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulni akaró nőknek – a férfiaknak is biztosítani kellene a „nettó” 40 év járulékfizetéssel megalapozott szolgálati idő megszerzése utáni nyugdíjba vonulásukat, gyermek(ek) után járó kedvezmény nélkül is. A nőkével megegyező módon.

E lépéssel indokolatlan  már a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba vonulás szakmai lehetőségeiről gondolkodni, hiszen a nők és a férfiak egyaránt kedvezményt kaphatnának. Ezzel egyidejűleg a kedvezményes nyugdíjba vonulás értelemszerűen kevesebb nyugdíjat biztosít, hiszen a 40 év kevesebb szolgálati időt és kisebb mértékű járulékfizetést is jelent . Tehát kevesebb járulék, kevesebb idő, de kevesebb nyugdíj is. Korrekt. Az államnak nem okoz költségvetési traumát, sőt a gazdasági növekedés, a bérek emelkedése, a foglalkoztatás erősödése, a progresszív bérpolitika biztos hátteret biztosít ehhez. Ugyanakkor érdemes azt is megfontolni, hogy a Nők 40 bevezetésekor 62 év volt az öregségi nyugdíjkorhatár, most 65 év. A nők plusz 3 évet nyertek, változatlan kedvezményekkel. Ennek visszavezetése, kiigazítása is kompenzálná a Férfi 40 bevezetésével járó költségvetési többletkiadást, illetve a munkaerőpiaci kiesést.

Persze azt is érdemes megfontolni, hogy a Nők 40 megszületett gyermekek utáni kedvezmény számítási módját nem volna-e célszerű egyszerűsíteni: gyermekenként (0–18 éves korig a folyamatos szülői felügyeleti jog feltétele mellett) megállapítani a kedvezményt jelentő éveket az édesanyáknak, természetesen a járulékfizetési kötelezettségi időszak szigorú fenntartása és pontosítása mellett. Világosan fogalmazva: pusztán a gyermekek sokaságának születése nem jelenthet önmagában megélhetési forrást és nyugdíjjogosultságot. (A GYET nyilván nem értendő ez alatt.)

És még valami: a gyermeküket egyedül nevelő – például megözvegyült – édesapáknak alanyi jogon meg kell kapnia a gyermekek után járó, amúgy édesanyákat megillető nyugdíjba vonulási kedvezményt, ha a jogosultsági feltételeknek egyébként megfelelnek.

A dolgozó nőket és férfiakat, az édesanyákat és édesapákat együtt kell segítenie az államnak. A nyugdíjrendszerben is. Ettől lesznek még erősebbek és harmonikusabbak a magyar családok és végső soron Magyarország.

Varga Zsolt

(A szerző okleveles szakvizsgázott szociálpolitikus, egykori megyei nyugdíjbiztosítási igazgató /2011–15/, a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrzési Testület kormánydelegált testületi tagja /2010–13/)

Kiútkereső – új rovat indul a Magyar Jelenen, célunk a nemzeti sorskérdések megvitatása